Stagediving fesztivál - Watch My Dying  november 18.
2006.11.07.	by Bea

Nekem a Watch my dying az abszolút kedvencem, „a zenekar a durva death/thrash metalt, technikás elemekkel, és fellépéseit látványos színpadi elemekkel kombinálta”. Nem is volt kérdés, hogy ott leszek e Kultiban, vagy sem.

November 10.-én jelent meg második albumuk a Fényérzékeny, így a lemez bemutatása volt főként terítéken, de azért a régi slágerek is előkerültek.

A Fényérzékeny albumot -szerintem nagyon sokan- izgatottan vártuk, és megérte. A zenekar tudott újat nyújtani, mégis megmaradt a jellemző dallamosság, és közben, azért a "zúzzuk le az agyunkat feeling" is! :-)
A koncert elején kerestem egy viszonylag biztonságos helyet magamnak és fényképezőgépemnek, így kevesebb kellemetlenséggel fotózhattam (már amennyire lehet egy ilyen koncerten, fotósárok nélkül).
Hatalmas őrület volt, pörögtek a hajak, gyilkos pogó, elég sűrűn kellett betámasztani színpadon, így a srácok lábai előtt hevertem, mint Egomban.
Fénytechnika a koncert alatt nagyon profin működött, villódzó, színes fények, és a sokkoló is folyamatosan vibrált, amikor a zene megkívánta.

Intróként a Háttal álmodó című számmal indítottak, amely tökéletes volt a feszültség fokozására (Melindának nagyon szép hangja van). A számsorrenddel kapcsolatban nem vagyok képben:-), az új albumról felcsendült -ha jól emlékszem- 50Hz, Fényérzékeny (a tutira slágerszám), Stereotip/Állami sláger, Elsőbbségi... Régebbi számok közül, meg a Szájzár, Az eredeti testforma (nekem ez a kedvencem), Carbon, Klausztrofónia, Technika angyala, és végül a Nicht vor dem Kind-et hallottuk. Az utolsó számot Banán (Mindcontrol) vendégszereplése fűszerezte meg.
Gaobr egyik beszólása nagyon bejött, úgy utalt a zenekarra, hogy: „a Macskám darling nevű zenekart halljuk” (reméljük, nem lesz a zenekar gúnyneve).
A fiúk beleadtak apait-anyait, fénytechnika és hangzás szempontjából hozták a megszokott, kiváló minőséget.

Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki elé beállhattam pár percig fotózni!

Kelemen Beáta