Angelus, Sólymár, KUD-Arc

Minden úgy kezdődött, mint általában. Már hetekkel korábban megkérdeztem a lányokat, mikor lesz koncert, és ezt be is jegyeztem a naptárba. Olyankor még van, hogy én sem hiszem el, hogy tényleg elmegyek az éppen aktuális helyszínre, de 2 héttel a buli előtt villámcsapásként szilárd elhatározássá válik a kétely, és hátat fordítva mindennek, elkezdem toborozni az embereket. Imádnak olyankor :), (addig nem hagyok békén senkit, amíg nem mond igent), és az utolsó héten kezdődhet az útvonaltervezés: vonatok, csatlakozások, metró, stb., térkép, útvonal berajzolása a helyszínig, stb. Azt hittem, ezt életemben egyszer fogom csak eljátszani, de nem az első eset volt... Az utat nem is részletezném, lekstünk mindent amit elterveztünk, mert eléggé zavaros a tömegközlekedés kis hazánk bármely táján. A lényeg, hogy odaértünk gond nélkül, pont a zenekarral együtt. A hely (KUD-Arc) nagyon kellemes, barátságos a fogadtatás, és kifogástalan a kiszolgálás. Megérte az összesen 4-5 órát tartó utat, a buli nagyon jól sikerült. A 3 fellépő közül én ismét csak az Angelusról írnék, aki ismer, tudja hogy működik ez nálam, ahol őket látom játszani, általában a többi zenekart meg sem nézem. A kis rockkocsma megtelt érdeklődő emberekkel, és nagyon boldog voltam, mert végre olyan elismerést kaptak a lányok és Kolos(a zenekar pótdobosa), amilyet megérdemelnek. Mindenki örült, hogy láthatja őket. Végre ismét láttuk őket, Győrben sajnos önhibájukon kívül nem léphettek fel, ez méltó pótlás volt a számukra és számunkra is, az akkor bennük rejlő erőket most kétszeresen engedték ki magukból.

Kezdem az elején: Mindenki izgatott, összebeszélés, és az utolsó percben feszült csend, néhol suttogások-morajlások...És egyszer csak Évi hasított bele, maximumra tekert potikkal a térbe, megremegett minden abban a pillanatban, és végre, ismét a vérfagyasztó első üvöltés Csillától, Cili csak mosolyogva néz szét, ujjai fürgén táncolnak a basszusgitár nyakán, Kolos pedig hibátlanul játssza a ritmust, amit csak dobverői sínylettek meg. Ismét érezhettem azt, amit minden alkalommal érzek az első óta, ami miatt elhatároztam, hogy a lehetőségeim szerinti összes fellépésüket megnézem. A helyszín maga meglepett, hasonló helyen még nem láttam őket játszani, de azt hiszem nekik is megérte, nagyon hálás volt a közönség...Tehát ott tartottam, hogy elkezdődött a buli, a szokásos nyitódallal, ami remélem az idők végezetéig nyitódal marad, ez nem más mint az Emlék. Rájöttem, miért szeretem ezt a zenekart: hitelesen és eredetien adnak elő mély érzéseket, emberi nyelven, egyszerű megközelítéssel, mégis nagyon mélyrehatóan. A számok a következőek voltak: Emlék, Látszat, Pörgés - ez az újból megjelent demojuk számlistája, ajánlom mindenkinek, hogy addig vegyxen, amíg van! Play - az egyetlen ma is játszott szám az Angelus zenekar kezdeti koncepciójából. Érdekessége a mostani felhozatalhoz képest, hogy angol nyelven íródott. A Csak Te, nem is olyan régen rögzített felvétel ismét egy gyöngyszem, nagyon beleélem magam amikor élőben hallom, leírhatatlan érzés. A műsor része egy Choal Chamber átdolgozás, amiben Kokó vendégeskedik az Empyemából, és Csillával jól kiegészítik egymás hangját. Közben ők is bemelegednek, és megy a hajrázás, ez is nagyon közvetlen, pozitív dolog a részükről.
Mindig kicsit fáj, mikor véget ér egy Angelus koncert. Ami biztos - megint megérte utazni, és már az is mindegy, hogyan érünk haza, a lényeg, hogy itt lehettünk, és bár rossz volt az idő, szívünkbe meghozta a tavaszt az Angelus. Köszönjük!
További képek itt