|
Budapest, Vörös Yuk Fellépők: Siluris, Metalcicus és Szexdisznók, Angelus, Soffi, Buttercup, Sushi Train
Igazából ez az este Csabinak kedvezett, Angelus-koncertért képes órákat vonatozni. Kivételesen nagy társasággal mentünk, velünk tartott az Amphoteros zenekar gitáros szekciója, valamint Milán és Sapi, hatalmas cimboráink. Az ilyen kicsinységek, mint a fél vagon eláztatása borral, nem szegte kedvünket, valahogy sikerült megérkeznünk, sőt időben eljutottunk a Vörös Yuk mérsékelten impozáns épületéhez. Az italárak továbbra sem mentek lejjebb, maradtam a Löwenbraunál. Az első fellépő a Siluris volt, ami egy Nightwish-tribute bandaként volt megjelölve, jól játszottak, az énekesnőnek pedig kivételesen szép hangja volt, őszintén megmondom, rosszabbra számítottam. Talán saját szerzeményekkel előrébb jutnának, így viszont kellemes hallgatnivalót nyújtottak. Először nem tudtam mit várhatok egy Metalcicus és Szexdisznók nevezetű zenekartól, de pozitívan csalódtam. Egész jó feldolgozásokat nyomtak, volt a Motörheadtól elkezdve minden, de jobban el tudom képzelni őket egy motorostalálkozón, mint a Vörös Yukban. A közönség ittas része jól reagált a nótákra, amikor beugrott nekik, hogy „jéháteztismerem”. Gesztenye nagyon beindult, keltette a Komáromból érkezett hadosztály hírnevét. Azt hiszem az ő koncertjük alatt láttam meg Molnár Máté basszusgitárost a Wisdomból, kétperces beszélgetésünk eredményeként egy interjút sikerült megbeszélni vele, eredményét az Interjúk link alatt olvashatjátok Angelus – végül is ezért jöttünk 120 kilométert, hogy lássuk ezt az extrém-metalt játszó női zenekart, ami párját ritkítja az országban. A Stagedivingon fellépő foghíjas felállás után itt ismét az igazi dobossal léptek fel. Én kevésbé ismerem a dalaikat, ez még csak a második találkozásom volt velük, de továbbra is minden csodálatom az övék, kitartást és sikereket kívánok nekik, hogy megvalósítsák azt amiért alakultak. Több lehetőséget kellene nekik biztosítani az érvényesüléshez, valami modern Maecenas segíthetne rajtuk, mint anno az ókorban, na de ne álmodozzunk. A műsor hasonlított a Szigetesre, előkerült a Coal Chamber feldolgozás, valamint a 2005-ös demo mindhárom dala, bővebbet majd Csabi kolléga ír, elvégre ez az ő reszortja :) Két zenekarról szinte teljesen lemaradtam, a Soffi úgy ment el mellettem mintha sose lett volna, az ex-Blandish tagokat tömörítő Buttercup bulijáról is csak pillanatokat csíptem el, így nem tudok róla mondani semmi érdemlegeset. Időközben átmászkáltunk a Kék Yukba is, ott is készülődött valami, amit nem volt türelmünk kivárni sajna. Az utolsó produkció a Sushi Train volt, elég érdekes kinézetű énekesnővel, bevallom kurvára nem tetszett, semmi olyat nem láttam benne, ami megdolgozta volna kérges szívemet. Az innentől kezdődő diszkószerű nyavalya abszolút hidegen hagyott, Csabit már kevésbé, ő az Angelus-tagokat piszkálta. Záráskor indultunk haza, de addigra akárkihez mentem útbaigazítást kérni, az röhögve válaszolt, hogy „ja tudom, ti vagytok a komáromiak.” Fasza, és ennél már csak a hazaút volt érdekesebb, talán ha egyszer könyvet írom, majd beleveszem azt a három cigányasszonyt, akik szexuális ajánlatot tettek egy általam megnevezni nem kívánt haveromnak. :)
|
|||||||||
