|
|
2007. február 16.
The Poodles - Krokus - Hammerfall
Budapest, PeCsa
Nem vagyok oda a Hammerfall-ért. Túlságosan messze áll tőlem az
az ökölrázós true metal, amit művelnek. Az én zenekarom ezen az
estén a Krokus volt, talán elfogult is vagyok velük. Ortodox 'Fall-hívők
bocsássanak meg.
Odafelé be kellett ugranunk a Stadion Sörözőbe egy kis
anyagcserére, ezért szinte pont a The Poodles kezdésére
érkeztünk a PeCsába. A svéd zenekar tavaly (!) alakult, egy
lemezük jelent meg, ez volt első magyar koncertjük. A zenészeket
nem ismerem sehonnan, előzőleg svéd heavy-power zenekarokban
nyomták, de a Midnight Sun kivételével ezekről se tudok egy
betűt sem. A banda neve (pudlik) eléggé elborzasztott, amikor
először hallottam, ilyen neoskandináv mű-glam-re gondoltam, de
szerencsére nem igazolódtak be sejtéseim, jófajta zenével
kápráztattak el minket. Érdekes módon a keverőpultig értek a
kezek, így másnak is bejött a produkció. Remélem elvetődnek még
errefelé, de akkor ne a Petőfi Csarnokban, hanem valami kisebb
klubban (pl. Kultiplex) kellene fellépniük, családiasabb lenne
valahogy. Metal Will Stand Tall című debütalbumuk dalainak nagy
részét eljátszották a szépen villogó háttér és miniatűr
Poodles-zászló előtt - nem igazán volt hiányérzetem a hangzást
kivéve.
Utánuk szinte röpke pillanatokon belül kezdett a Krokus.
Éltesebb rockerek bizonyára tudják, hogy a hetvenes évek végén
már bemutatkozott a Kisstadionban ez a banda, igaz az akkori
felállásból már csak a Kalapács Józsi-fizimiskájú Mark Storace
énekes van a tagok között. Aki nem ismeri ezt az 1974-ben
alakult svájci ötösfogatot, annak elmondanám, hogy a Krokus a
szegény ember AC/DC-je: szóval akinek nincs pénze arra, marad
ez. Bon Scott hangját elkeverjük Geddy Lee (Rush) sikításával és
kb. kijön ez. Számtalan lemezükről sorjáztak a slágerek egy
órába sűrítve, a 2006-os Hellraisert csak a címadó nóta
képviselte emlékeim szerint. A zenészek nem igazán szoktak
össze, de azért megmozgattak néhány metalhead-et. A színpadkép
elég puritán volt, érezhetően nem ők voltak az est fő
attrakciója (már akinek). A buli után sikerült néhány szót
váltanom Mark Storace-el, aki azt mondta, legközelebb
headlinerként térnek vissza Budapestre. Amúgy kora ellenére (56)
egy rendes faszi, nem derogál neki villázni, mint egyes magyar
és külföldi parasztnak.
A Hammerfall bulija előtt függöny elhúz - átszerelés, építkezés
- kaptunk egy szép színpadot, várfalszerűen tornyosult a dobcájg
hatalmas emelvénye, lábdobokból kirakott HAMMERFALL felirat,
háttérben óriási vászon: egyszóval fasza kis cirkuszt kaptunk a
pénzünkért. Beindult a tömeg, őrült headbangelés, tülekedés
viszont szinte semennyi, nem vagyunk mi pánkok. A beszámoló
elején írtam, hogy nem csípem őket, dalaikat sem ismerem eléggé
, így nem tudok érdemben írni róluk. Lényegesen jobbak,
energikusabbak, mint lemezen. Dalok: hát, szakértők
jelentkezését várom, hogy mik hangoztak el, én kb. öt számot
ismertem fel.
Korán, éjfél előtt véget ért a koncert, a Poodles és a Krokus
tagjai lelkesen mászkáltak a közönségben, néhány magyar zenészt
is felismertem (wisdom-gitáros). A Hammerfallt csak egy
pillanatra láttam, amikor sorjáztak befelé emeletes buszukba.
Jó volt, borsos ára ellenére is, a rocktörténet egy élő darabját
sikerült megtekintenem - elfogultságomért mégegyszer bocs, ez
van és kész.
Összegzés: Krokus - Alive and Screamin'! |