Székesfehérvár, FEZEN Klub
Nem jártunk még
a Fezenben, így mindenféle térképek alapján próbáltunk
odatalálni. Sikerült, sőt kisebb fennakadások árán még a bejárat
is meglett. Ronda gyárépület, ki nem néztem volna belőle, hogy
egy ilyen fasza klub rejtezik benne. Azért volt fontos számunkra
ez a buli, mert Csabi azt hallotta az Angelus tagjaitól, hogy
ekkor lép fel velük utoljára a zenekar egyik alapító tagja,
Mentsik Anita dobos.
Bent szolid
sötétség, Kozel sörök, úgyhogy a dermesztő hideg ellenére is jól
éreztük magunkat. Nem vicc, akkor próbálta néhány mesterember
felszerelni a radiátort, amit persze félbe kellett hagyni. Korai
érkezésünknek köszönhetően ingyen volt a belépőjegy, lassan telt
meg a terem, volt aki tolókocsival jött, ami elég bátor
próbálkozás azért. Négy órára volt meghirdetve a kezdés, rövid
csúszással kezdett az One Step Ahead, ami ilyen névvel mi
mást is játszhatott volna, mint hardcore muzsikát. Nem tetszett,
semmi olyan nem volt benne ami megfogott volna, az meg hogy az
énekes a műsor felét a közönségnek háttal játsszal, idegesítő. A
Playback következett, itt dobol Kolos, aki a
Stagedivingen kisegítette Angelusékat, tud a srác nagyon. Az
énekes laza kiállása nem tudom, hogy ártott-e vagy használt
nekik, elég lagymatag mozgolódás volt a közönség részéről.
A következő zenekar neve minden Ford Fairlane fanatikusnak
ismerős, Zuzu Petals az agyatlan szőke liba, akinek a
nevét egy dirty rock-brigád vette fel. Bodajkon felléptek
egyszer a P.Mobil után, aznap összefutottam a gitárossal, aki
enyhén szólva alkoholmámorban úszott, és azt próbálta
elmagyarázni, hogy hány napja nem aludt már. Mindegy, aranyos
volt, most pedig szinte józannak tűnt. A viharvert zenekar rövid
műsora faszára sikeredett, egy-két feldolgozást is előkaptak, a
végére pedig egyik szép ódájukat, a Zuzu Petals Rock and Roll-t
hagyták. Jó ötlet volt berakni ezt a zenekart a hörgedezések
erdeje közé, kikapcsolódásnak. Utánuk egy veszedelmes hírű
banda, a Gutted death-grind darálása következett.
Korábban hallottam tőlük a 2001-es Defiled lemezt, ami nem
tetszett, de miután láttam, mit művelnek a színpadon, totál
elképedtem. A gitárosok hihetetlen technikával és sebességgel
nyomták, a dobos teljesítménye is páratlannak mondható, nem
hiszem, hogy Magyarországon sok hasonló szaladgálna az utcán. Az
énekes hangja meg a legelvadultabb death bandákat idézi, totál
elmebeteg az egész. Orgiájuk után a Josticks következett,
sokkal lazább rakenrollosabb zene, a Gutted után nem jött be
füleimnek, mint ahogy a Watch My Dying sem, egyszerűen
nem az én világom. A következőkben sorra jöttek a kiabálós
zenekarok, a számomra full ismeretlen ’86, az ex-CDT
tagokat tömörítő Mangod Inc., akiktől sokkal többet
vártam, gyenge hangzású bulit toltak, de az is lehet, hogy a
keverőpult mögött az igazi hangerőt az ötödik születésnapját
ünneplő Septic-nek tartogatták, hiszen addigra nagyjából
sikerült belőni a cájgot. Hárdkórt játszottak persze,
huszonvalahány számot, olyanokat amikből nekem tíz is sok, ezért
csak fél szemmel pislákoltam. Egy biztos: a közönség tombolt,
igazi hácés módon, még egy kisebb circle pit is volt az énekes
kérésére, igaz nem sokáig sikerült fenntartani. Az üvöltözős
csóka gyakran káromkodott, sokkal gyakrabban mint ahogy
szükségét éreztem, már bántotta a fülemet. Szerintem enélkül is
be lehet(ne) jelenteni a következő nótát. A végén vagy öt
ráadást is adtak, különböző vendégekkel, színpadra rángatták a
közelben tébláboló Wackor több tagját, végül nagy nehezen
átadták a színpadot a szintén hácés Rollin Wallowin
legénységének. A piros pólóban és mikulássapiban kiálló,
nagypapásan hátratett kezű énekesnek a színpadon állandó fel-alá
járkáláson kívül semmi egyéb nem jutott eszébe, de a basszeros a
hatalmas terpeszállásokon kívül azért mutatott egyebet is, és a
velem szemben álló gitáros teljesítményére sem lehet panasz. Ők
is hívtak vendéget, feljött a Septic-énekes, majd éjjel egy felé
végre levonultak, és jött az Angelus, ami miatt jöttünk
tulajdonképpen. Csabi írt róluk épp eleget, én csak saját
észrevételeimet tenném hozzá. Csilla sajnos keveset kommunikál a
közönséggel, de amikor elkezd hörögni, teljesen átlényegül,
előtör belőle valami nyers erő, ami elfeledteti az ilyen
apróságokat. Színpadra lépett velük két-három szám erejéig a
Stagedivinges jótevő, Kolos is, majd fél órás koncert után
elbúcsúztak. Utóbb kiderült, nem ez volt az utolsó koncert
Anitával, január folyamán még egyszer láthatóak lesznek
Budapesten. Ott kell lennünk!
|