Ektomorf - Replika - Cadaveres - Gire

2007. január 19.
Budapest A38


Hasonló buliban még sohasem vettem részt, és bár ezt tudtam mikor indultunk is, mégsem hitem volna hogy ennyire más lesz, mint az általam megszokottak. A Gire névre hallgató első zenekarról nem hittem volna, hogy 10 éve fennáll, igazából még nem is hallottam róluk, hasonló zenéket nem hallgatok. Ezért nem is értettem, hogy miért gépi dobossal játszanak. Kiderült azóta, hogy ez fennállásuk nagy része óta így van. Számaik kicsit egy síkon mozgnak, eléggé elvont szövegvilággal. Örömmel tapasztaltam, hogy a basszusgitáros igencsak méltóképp játszik hathúros hangszerén, ez nagyon megmaradt bennem, de igazából nem az én világom az ő zenéjük, és kiderült hogy elég sokmindent megélt zenekar ahhoz, hogy bármi rosszat írjak róluk. A Cadaveres munkásságával sem vagyok tisztában, és bár voltak arcok, akik szemmel láthatólag felettébb élvezték a műsort, sajnos csalódnom kellett, nagy várakozásom ellenére nem fogott meg a hatás. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet jó amit csinálnak, egyszerűen gondoljatok arra, hogy számomra nem világos. A zenei múltjuk miatt dícséret jár, ezt hozzá kell tennem! Szerencsére a Replika hatalmasat alakított, nagyon reméltem hogy ez így lesz, ahhoz képest hogy hárman vannak, lenyűgöző amit a színpadon művelnek! A frontember /Csato/ nagyon megtalálja mindig a közös hangot a közönséggel, és nem kérdéses, hogy minden amit tőlük hallunk, színtiszta igazság, reális gondolatmenet minden szövegben kellemes zenei környezettel, lenyűgöző előadásban. A hajó akkori lélekszámának 3/4-e már teljesen megőrült tőlük.
Életem első Ektomorf koncertje - és be kell vallanom, ha nem rángat rá el egy jóbarátom, akkor nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Azóta kevés szó létezik arra, hogy kifejezzem a hálámat érte. Sosem láttam ilyet - a nép teljes extázisbasn
tombolt, fantasztikus légkör, fantasztikus előadás: Ektomorf. Erről a csöppnyi Magyarországról útnak indulva egy egész kontinenst hódítottak meg. A közönség már akkor meg volt őrülve, mikor a technkus srác a gitárokkal foglalatoskodott, hát
még amikor a színpadra léptek... Legutóbb megjelent Outcast című lemezük nyitó- és címadó dalával kezdtek, mindenki tombolt,
nem volt megállás, az őrület órája következett. És bátran állíthatom, hogy láttam a zenekartagok szemében az őszinte örömöt,
hogy ezt látják itthon, Magyarországon. Talán többet jelentett egy lehelletnyivel legalább, mint bármelyik európai nagyváros
bármekkora közönsége. Őszintén boldoggá tettük őket - és ők is minket. A buli közepe felé már ők is teljesen révületben mozogtak a színpadon, leírhatatlan érzés volt. Főleg mikor felcsndült egy dal - magyar nyelven. Mindenki boldog volt ott és akkor, abban a percben. Köszönjük szépen az élményt! - és kérdem én: egy ilyen lelkes közönség nem érdemelné meg kicsit gyakrabban hogy láthassák őket?

Csabi