2006. június 30 – július 2.

Bodajk, IX. Nagy Buli motorostalálkozó

            Csákberényi barátaim meghívására mentem másodszor a bodajki bulira, amit a Móri Motorosok szerveznek. Előző nap bevásároltunk eszméletlen mennyiségű sört, odaúton annyira leült az autó hátulja, hogy állandóan súrlódott a gumi, szinte használhatatlanná vált a pár perces út alatt. A bodajki kempingben, faházak és remek sátorhelyek között található a Nagy Buli helyszíne, tavalyi szarráázásunkból tanulva idén fákkal sűrűbben borított placcot szemeltünk ki, majd a lassacskán szivárgó motorosok hadával együtt alapozni kezdtünk az estére.

            A Free Times kezdett, életemben nem hallottam róluk. Akusztikus blues-egyveleget játszottak, amit sokkal jobban el tudok képzelni egy hangulatos kocsmában, mint egy szabadtéri motorostalálkozón. Nem sokan voltak rájuk kíváncsiak, pedig jó zene ez, csak nem ide való. Amíg zenéltek, szépen besörözgettünk, a színpadtól nem messze álló pólóárus standnál már ott beszélgetett Szabó „Blöró” Pityu, a Blues Company énekes-dobos-billentyűs főnöke, felkapott egy Cannibal Corpse-pólót (a miértekre kíváncsi lennék), majd elfoglalták a színpadot. Eddigre kényelmesen besötétedett, a motorosok véralkoholszintje megfelelővé vált, így élvezhető lett a buli. Otthon biztos nem kapnám elő, de ilyenkor megjön hozzá a kedvem. Mindenki által ismert nóták követték egymást, a Kispirics nevű himnuszuk kétszer is elhangzott. A Karcolat berkeiben megoszlik a vélemény a Zorall zenekarról. Csabi utálja mint a szart, én nem annyira, csak némelyik nótájukat, igazán kíváncsi voltam mit adnak élőben. A tagokat nem kell bemutatni senkinek, ismerősek lehetnek a Sex Action, Junkies, Kalapács és még jó pár zenekar soraiból. Ismert dalokat gyúrnak eggyé, lehet hogy a sör volt sok, de tetszett. Impozáns látványt nyújtott a két táncos hölgy, akik két szám között átöltözve, szinte mindent megmutatva fokozták a hangulatot. Tűzfújó produkciójuk külön elismerést érdemel, ügyesen csinálták. Szasza is beszállt a piromániába, igaz jóval visszafogottabb módon. A nótákról sokat nem tudok elmondani. Nem egyszerűen feldolgozásokat játszó zenekar a Zorall, ezt sokan tudjátok. Tetszett na, kövezzetek meg.

A záró Marshall zenekart nem először láttam, de sajnos kevésbé voltam józan ahhoz, hogy az általuk előadott muzsikát szakértői szemmel tudjam utólag értékelni :)

            Másnap. Nem tudom mikor feküdtem le, Troll haverommal 15-ig számoltuk a megivott söröket, utána már nem, de lehet csak a matematikai képességeim hagytak cserben ama kései órákban. Meglepő módon nem esett, a reggelt kolbász-zabálással és zuhanyozással (délben) kezdve egészen megjött a kedvem a sörbevitel folytatásához. A mai nap köztudottan a felvonulásé volt, és bár az idő kezdett kicsit beborulni, egyre több motoros cimbora érkezett, sokan kifejezetten erre az alkalomra. Sok ismerős trike tűnt fel, amiket már korábban is láttam, ezeket valahogy könnyebben megjegyzi az ember. Mi nem vonultunk sehová, megállapodtunk a Bakonykapu vendéglőben, ahol egész fasza pizzákat szolgálnak fel. A visszatérő motorosok szokásos ceremóniái (kötélhúzás, féltengely-hajítás, szkander, stb.) rendben lezajlottak, kezdtek érkezni az estére esedékes zenekarok. Molics Zsolt mestert már messziről kiszúrtam, még egy baráti villázásban is benne volt.

            Első fellépő a Grimasz. Nem volt valami érdekes zene, a műsor közepén egy saccra tízéves srác is beállt hozzájuk gitározni, úgy döntöttem, hogy majd legközelebb jobban szemügyre veszem őket, addig marad a sörsátor árlapjának a tanulmányozása. A Cool Head Clan viszont már jobban tűzbe hozott. Korai lemezeiken van néhány dal, amit nehezen tudok befogadni, de a bulin olyan válogatást állítottak össze, ami teljesen magával ragadott. Volt néhány szánalmas gyökér elöl, aki mind a tizenöt évével fitymáló tekintetét emelte bágyadtan a színpadra, de őket elég gyorsan elsodorta a valódi közönség. Volt minden, kossuthlajosaztüzentétől elkezdve Molics Zsolt pólónélküli akciójáig minden. Egy szakértő biztos elsorolná, melyik dalokat tolták el, az biztos, hogy az utolsó az XXL-es állat volt, amit egy hasonlóan nemsovány ismerősöm, Fülöp Laci harsány ordításának engedve játszottak el.

            A főzenekar, ami miatt nagyon sokan jöttek el, az a P. Mobil volt. Mire kezdtek, eleredt az eső, de ez csak fokozta a hangulatot, a rocklegendákat magába tömörítő 37 éves zenekar hihetetlen energiával és frissen játszotta az elnyűhetetlen dalokat. Adott volt minden a jó hangulathoz, Lóri bevonta a közönséget is a buliba (jó szokásához híven), a klasszikusok mellett a kilencvenes évek termése is felhangzott. Lassan időszerű lenne egy nagylemez, kilenc (!) éve nem jelent meg új nóta tőlük, és nem hiszem el, hogy a mondanivaló fogyott volna el. Az év nagy részét még mindig koncertezéssel töltik, biztos lenne erejük új albumra, ha tényleg szeretnék. Viszonylag hosszú bulit adtak, nem is gondoltam volna, a szakadó esőben mindenki velük üvöltötte a halhatatlan dalokat.

Még volt a Zuzu Petals, amire nem voltam kíváncsi, főleg miután láttam egyik tagjuk délutáni állapotát, csak rontani tudtak volna a P. Mobil által keltett eufórián. Reggelre szarrá áztam, sebaj, jövőre megint Nagy Buli!