BLACK ARTS - NOCTURNAL WITCHCRAFT
Nem
egyszemélyes produkcióról van szó, a Black Artsot két ember
alkotja: Sinn és Black Emperor Jogezai. Az érdekesség az
egészben, hogy az utóbbi arc Afganisztánból származik. Ez elég
ritka dolog, én nem sok afgán zenekarról hallottam, még
a
www.metal-archives.com-on
se találtam egynél többet.
A zenekar logója szörnyen ismerős valahonnét, de nem tudom
megmondani, pontosan hol láttam ilyet konkréten. A
borítófestmény viszont tetszik, még halványsága ellenére is,
kíváncsi lennék kinek a munkája. 66 számozott példány készült a
2007-es demóból, ami hét nótát tartalmaz fél órában.
A nyitódal, Guided by Black Ghosts egy kísérteties gitártémával
és némi dobbal indul, szépen lassan, majd úgy két perc tájékán
lendülnek bele kissé jobban. Az énekes itt jobban kiereszti a
hangját, aminek örülök, mert a néha kissé zavaró effekt ellenére
nagyon jól károg. A dob hangzása itt jobbnak tűnik, mint Sinn
többi projektjénél.
The Plains of Despair: hasonlatos az előzőhöz, nem sietik el a
dolgokat. Szintén egy témára épül végig, amit az ének
rendszertelensége és szakadozottsága tesz kevésbé monotonná.
Ezeket a fogásokat már az előző dalban sikerrel ellőtték, lehet
ezt a két nótát nem egymás mellé kellett volna tenni. Black
Emperor szerencsére itt-ott mélyebb hörgést is használ, így
változatosabbá teszi az egészet. Hirtelen ér véget, de nem
jöttem rá a miértjére vagy a jelentésére
A címadó dalnál végre beindul a zúzda, a jól bevált szerkezetet
alkalmazzák továbbra is: monoton gitár és megvadult
hörgés-károgás, mikor mi. Másfél perc környékén azonban bejön
egy másik gitártéma, szinte már szólószerűen. Ideje volt ennek,
mert ugyanannak a dallamnak az ismételgetése könnyen az alkotók
ellen fordulhat. Amúgy olyan hirtelen ér véget, mintha elvágták
volna.
Az Inquisiton című negyedik opuszt mondanám a
legkiemelkedőbbnek. Sinn itt elég változatosan használja a
gitárt és a dobot nagy örömömre. Van benne egy kiadós durvulás,
majdnem kakofóniába fullad. Vége ennek sincs, de legalább az
eleje nagyon jól el van találva. Az ötödik Sabbath-ra is igaz,
ez, már szóló is hallható benne, mintha egyre kiforrottabb dalok
követnék egymást. Úgy érzem, mintha Sinn több időt szánt volna
az itt hallható gitártémák kidolgozására, mint a demo elején.
Izgalmas címe van az Among the Mighty Woods of Carpathia, bár
nem tudom, hogy Black Emperor afgán létére mennyire tud
azonosulni a nóta mondanivalójával, de az ének alapján azért
megy a dolog. Sajnos nagyon recseg a felvétel, alig hallani a
gitárokat itt, pedig itt is többet ki lehetett volna hozni az
alapanyagból.
Záró: Soul from the Abyss of Infinity. Gondoltam egyfajta
lezárást hallhatunk itt, de a maga két percével elég rövidre
sikerült. A hangzással nem vagyok kibékülve, viszont vannak
nagyon jó pillanatok a lemezen - remélem nem csak erre a demóra
szólt az együttműködés.
Sonny |